Az utóbbi hónapokban az átalakított autók célkeresztbe kerültek a hivatalos szerveknél. Ennek sajnos valós okai is vannak, de inkább boszorkányüldözésnek tűnik a dolog, aminek köszönhetően meg lehet nevezni egy bűnbakot és lehet sok dolgot szigorítani.
Hogy a fent leírt jelenséget pontosan lássuk, érdemes az autót, az autózást egy kicsit távolabbról megnézni. Innen indulva már érthetőbb lesz a hivatalos szervek reakciója az autó tuningra és sok minden másra.
„Szeretjük az autót és az autósokat”
Valami ilyesmi lehet a kormányok vélekedése felénk, ami teljesen érthető. Az autó vásárláskor ott a befizetett áfa, az üzemanyag árának legnagyobb részét pedig az adótartalom teszi ki.
Az autóút- és autópálya díjak is komoly bevételi forrást jelentenek, főleg a teherautóknál. (Így már jobban érthető, hogy a kamionok sokáig virágzó vasúti szállítása miért szűnt meg szinte teljesen.) Az autónak ezen felül még jó néhány költsége van, ami csak ahhoz kell, hogy hivatalosan részt vehessen a forgalomban.
S ott a nagyobb városokban virágzó parkolási üzletág, ami szintén szép pénzzel rövidíti meg a közlekedőket. Ha esetleg azt a következtést vonja le a fentiekből, hogy ez aránytalanul sok teher, akkor nincs egyedül.
A bírság ipar
Komoly bírságipar is épül az autóra, itt az önkormányzatoktól a rendőrségig terjed a skála. Ha egy kicsit cinikusra vesszük hozzáállásunkat, és látjuk az örökké hiányos államkasszát, akkor a bírságokat még tervezhető bevételi forrásnak is tekinthetjük.
2018-ban a gyorshajtási bírságokból, 21 172165 000 forint növelte az állam bevételeit. A következő esztendőben ez felugrott 23 619 520 000 forintra, 2020-ban 21 415 600 000 volt ez az összeg. A COVID-19 sújtotta 2021-ben, viszont leesett 16 989 805 006-ra, tavaly 21 865 484 000 forint folyt be a költségvetésbe. Jól látja, ezek zömmel húsz milliárdos tételek, évente.
Rendőr sztori
Az utakon történő szabályos közlekedés fenntartása a rendőrség feladata. Ezért nagy a fókusz a sebességhatárok betartásán. Ehhez a munkához a rendőrök, komoly és folyamatosan bővülő traffipax állománnyal állnak neki. Mellette bevetették a sajtóosztályukat is. Tőlük származnak azok a „sikersztorik”, amik arról szólnak, hogy x óra alatt, y gyorshajtót fogtak és z mennyiségű bírságot szabtak ki. Ezeket a híreket lelkesen felhasználja a bulvár mellett az autós sajtó egy része is. Mivel sokat olvasni ilyeneket, ennek köszönhetően az átlagautós egy idő után azt hiheti magáról, hogy egy megzabolázhatatlan „állatfajta”, aki bűnös. Pedig a sajtó általánosítása ellenére a nagy többség betartja a szabályokat.
A tuningautókra és az illegális utcai versenyzésre,már korábban ráálltak a rendőrök, és előszeretettel razziáztak ilyen eseményeken. Ez teljesen rendben van, mert életveszélyes ez a tevékenység. (A lehetséges megoldásáról itt olvashat.)
Ami érdekes volt, hogy idővel egyre kevesebb autóról került le a rendszám, azaz jobb állapotúvá vált tuningautók köre... A legszebb visszatérő „nagy fogásuk” az volt, hogy a tuning kiállítást elhagyó járműveket nézték meg és ott bírságoltak. Ebben az akcióban érzünk némi sportszerűtlenséget.
Erre jött az Árpád hídon történt tragédia, amit egy tuningolt sportos autó sofőrje okozott. Ekkor kerültek igazán célkeresztbe ezek a járművek és a tulajdonosaik. Amit érdemes tudni, hogy a 2022-ben a hazai 4 141 256 darabos személyautó parknak a töredéke a tuningolt autó. Ezért ezt a társaságot minden baj okozójának beállítani erős túlzás.
Ellenben viszonylag kevés pontos adatot olvasni a jogosítvány nélkül, drogok, nyugatók és kedélyjavítók hatása alatt vezetők és balesetezők számáról.
Amit kéne tenni
A hivatalos szervek részéről az ideális állapot az lenne, hogy megnéznék, hogy az ország mely út szakaszain, kereszteződéseiben történik a legtöbb baleset. S ezeket a helyeket kellene ilyen-olyan módokon átváltoztatni. Vagy a sebesség-méréseket ezeken a kritikus és veszélyes pontokon sűríteni. S felhagyni a jó bevételt hozó, de baleseti szempontból elhanyagolható területeken történő trafizással. Csendesen megjegyeznénk, hogy ez a változás az autósoknak a rend őreihez való kapcsolatán is sokat javítana. Megértjük a rendőröket is, mert a munka amit végeznek, nem egyszerű.
Plusz az autóvezető képzést átváltoztani, és beépíteni a képzésbe a vezetéstechnikai tréninget.
A hajdani KPM
Átalakításra szorulna az autók vizsgáztatása és ennek a szabályozása is. Az ember érzése, hogy a műfajban dolgozók sokszor fordítva ülnek a lovon. Azaz ő értük vannak az autósok, a márkakereskedők, az autókereskedők és minden más szereplő. És a hatalmuknál fogva, kis túlzással „bármit” tehetnek az ügyfelekkel. Nem jöttek rá az erre a területre szakosodott hivatalokban és az irányító szerveikben, hogy 2023-at írunk, nem pedig 1973-at. És azt sem vették észre, hogy a szolgáltatási szektorban dolgoznak. Igaz, konkurencia nélkül.
Ezért időnként az amerikai új autók behozatalával foglalkozó kereskedők úgy érzik, hogy légzőkészülék nélkül tudnák megmászni a világ legmagasabb hegycsúcsait. Mert annyira megedzette őket a hivatalokkal történő harc.
Az átalakított autók tulajdonosai is tudnának mesélni, hogy egy-egy ültetőszett vagy más legálisan vásárolt tuning alkatrész beépítése és legálissá tétele mennyi idő és pénz befektetésével járt. S nyugaton ez jóval egyszerűbben és rugalmasabban oldható meg. A komolyabban átalakított autóknál, pedig a hivatalos rész keményebb és durvább, mint az autón elvégzett több száz órás munka. Ez a helyzet fog változni, a szigorodás irányába. A tervek szerint.
