A szezonális kerékcsere után minden rendben lévőnek tűnik, az autó mégis felvillantja a guminyomás jelét. Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy a frissen felszerelt kerékszett máris megsérült. A hiba azonban sokszor nem az abroncsban, hanem a beállításban vagy a szenzor és az autó közötti kommunikációban keresendő.
Először a levegőt, aztán az elektronikát
A TPMS, vagyis a gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszer feladata, hogy figyelmeztesse a vezetőt a nyomásvesztésre. Nem minden esetben helyettesíti azonban a nyomásmérőt. Első lépésként hideg abroncsoknál ellenőrizze mind a négy kereket, és az értékeket az ajtóoszlopon, a tanksapka környékén vagy a kezelési könyvben megadott gyári adathoz állítsa.
A témát részletesebben is körbejártuk a helyes guminyomás ellenőrzéséről szóló cikkünkben. A rendszert csak a megfelelő nyomás beállítása után érdemes alaphelyzetbe állítani. Ha egy laposabb kereket „jónak” tanítunk meg, az olyan, mintha a mérleget kabátban nulláznánk le: működik, csak éppen rossz alapból indul.
Két fő TPMS-megoldás létezik. A direkt rendszer a kerékben elhelyezett szenzorral méri a nyomást. Az indirekt rendszer az ABS kerékfordulatszám-jeleiből következtet arra, hogy valamelyik abroncs gördülési sugara megváltozott.
A direkt TPMS külön érzékelőt használ, az indirekt rendszer pedig az autó meglévő kerékfordulatszám-adataiból dolgozik.
Az indirekt rendszernél kerékcsere vagy nyomásállítás után általában kalibrálás szükséges az autó menüjében. A rendszer történetéről és biztonsági szerepéről a TPMS hátterét bemutató írásunkban olvashat.
Programozás és tanítás: nem ugyanaz
A direkt TPMS-nél két külön művelet keveredik gyakran. A programozás során az univerzális szenzor megkapja az adott autóhoz szükséges kommunikációs protokollt. A tanítás során pedig az autó vezérlőegysége megismeri a szenzor egyedi azonosítóját.
A TPMS programozása a szenzort készíti fel az autóhoz, a tanítás pedig az autóval ismerteti fel az érzékelőt.
Egyes járművek menet közben automatikusan felismerik az új kerékszettet. Más modelleknél műszerfali menü, külön tanítási folyamat vagy diagnosztikai készülék szükséges. Ezért nincs minden autóra érvényes „menjen vele tíz percet, és jó lesz” szabály. A pontos eljárást mindig a típus, az évjárat és a beépített rendszer határozza meg.
Új felni vásárlásakor nem elég, hogy a szenzor fizikailag beleférjen a kerékbe. A kommunikációs protokollnak, a szelep kialakításának és a jármű rendszerének is össze kell illenie. A majdnem megfelelő TPMS körülbelül annyira hasznos, mint a majdnem megfelelő kerékcsavar.
A kompatibilis érzékelők kiválasztásában a TPMS szenzorok és szelepek kínálata jelenthet kiindulási pontot, de rendelés előtt mindig ellenőrizni kell az autó pontos típusát, motorváltozatát és évjáratát.
Mikor kerüljön elő a diagnosztikai műszer?
Ha a gyári értékre beállított guminyomás és a szabályos kalibrálás után is visszatér a figyelmeztetés, érdemes szakemberhez fordulni. A háttérben lemerült szenzorakku, sérült szelep, hibás érzékelő, rosszul programozott alkatrész vagy elmaradt tanítás is állhat.
A TPMS-műszer megmutathatja, hogy melyik szenzor válaszol, milyen azonosítót küld, és szükséges-e az autó vezérlőegységének újratanítása. Második téli vagy nyári kerékszett rendelésekor ezért már előre érdemes ellenőrizni, hogy az autó direkt vagy indirekt rendszert használ-e, és a kiválasztott szenzor programozható-e hozzá.
A TPMS hibajelzését nem érdemes leragasztott cetlivel „megjavítani”. Előbb ellenőrizze a nyomást, majd a kalibrálást, végül a szenzorokat. A rendszer akkor dolgozik jól, ha a kerék és az autó elektronikája ugyanazt a nyelvet beszéli.
